Szerda reggel, halál sápadtan, ámde teljes menetfelszerelésben kis késéssel beértem a suliba, összecuccoltunk, és már indult is a kisbusz a táborba. A kint létem egyetlen meleg fél hetében sikerült táboroznunk, viszont mivel már bepakoltam a rövidnadrágomat a bőrönd aljára, mondván ha eddig nem kellett eztán sem lesz rá szükségem hosszúnadrágban és bélelt bakancsban szívtam végig a 30C-ot a meleg kisbuszban. Jonathan (a folyton beszélő és kérdezgető enyhén idegesítő, de szerintem cuki igazi okoskafejű gyerek) meg is kérdezte, hogy de te miért hosszúnadrágban vagy? És mivel láttam, ahogy dolgoznak a fogaskerekek, és mondta, hogy dehát nyár van, nyaralni megyünk... azt bírtam kiszürcsölni a fogaim között, erőlködve, hogy ne legyen agresszív kismalacos, hogy mert nincs melegem.
A tábor a Peak District nemzeti park egy kis falujában volt, egy nagyobb, bérelhető házban. A táj gyönyörű volt, minden nyugodt volt és a gyerekeken is egészen más hangulat lett úrrá mellőzve az iskola falait és az egyenruhát. Habár a Lacis buxton-i kirándulás miatt ismerős volt a táj és a települések, az első napon még elég félszeg voltam, és a végére el is fáradtam. Teljesen új volt a szituáció, a nyaralási szokások, a szűntelen angol beszéd 0-24-ben, fáradt is voltam és levitte a huzat a fejemet.
Habár a napokat nem tudom felsorolni egészen sok helyen jártunk, voltunk szamárparkban, ahova az öreg, rossz bánásmódban részesülő szamarakat vitték és simogathatóra szelidítették és felhízlalták, voltunk libegőzni, amin az egyik asszisztens olyan pánikrohamot kapott, hogy a személyzet több tagja kellett, hogy kicsit megnyugtassa, voltunk rengeteg játszótéren és kávézóban, ajándékboltban és sétálós programon. Olyan volt, mint a kimenőnapok a suliban, csak 3 napig tartott folyamatosan. Mindenhol megálltunk enni, vagy inni valamit, sok helyen nem néztünk meg mindent, csak bekukkantottunk, de a rengeteg evés és jaj, felelősségérzés mellett nagyon jól éreztem magam.
Esténként miután a gyerekek lefeküdtek a személyzet is lazított, sztorikat meséltek és beszélgettek egy kis ital és rágcsa mellett. Na és a fürdetés... első nap nem nagyon volt részem benne, de második nap én is segítettem a fiúk mellett. Hát ennyi 15 éves kukit egy rakáson a többségnél minden szégyenlősséget mellőzve :O... én jobban zavarban voltam, mint ők szerintem. A második nap második felére, mikor már tudtam kinek mit szabad, mire kell figyelni egészen belejöttem a tanár szerepbe, az angol is jobban ment így, hogy nem kellett folyton váltani a nyelveket... szóval összességében iszonyatosan fáradtan de nagyon jó kedvűen, élményekkel tele értem vissza Nottinghambe a táborból.
Ja és ami kimaradt, hogy utolsó nap elmentünk Daniellel charity shopba, és kaptam a gyakorlatvezetőmtől egy szép inget :O
