A hétvégénk meglehetősen sűrűre sikerült. Habár szombat deélelőtt nem csináltunk semmit, a Rinzinges vacsi után csak aludtunk, meg filmeztünk, meg Csengének vettünk buszjegyet, (aminél kiderült, hogy 15Ł-nyit ügyesen ingyen is lehet utazni), este pedig majd két órát készülődtünk, hogy majd megyünk akkor táncolni. Ha így folytatom, és ennyi időm lesz, lehet mire hazamegyek kicsit megtanulok sminkelni és talán öltözködni is (szoktatom magam a szoknyához). James hívta Csengét, ettünk, hogy legyen, ami felszívja a piát és elmentünk Jameshez, a gitáros sráchoz alapozni. Persze előre kijelentette, hogy késni fogunk, ami így is történt, mivel Csenge még biciklikereket pumpált, majd ahogy tolta ki a biciklit, a szuperpiát, amit vettünk leverte véletlenül a kormánnyal. Nagy kárelhárítás, sajnálkozás, miegyéb után végre elindultunk, rekordidő alatt odaértünk, és elkezdtünk 3-an iszogatni, James pedig nagyon tette az agyát Csengének. Én az ígértek szerint írtam Katnek, hogy megérkeztünk, de James nem nagyon hívta volna meg, így csak ennyit írtam az smsbe.

1 óra múlva jött a barátja egy régi osztálytársával, akivel össze fognak jönni, és elkezdtünk Jengát játszani. Első körben kamikaze módra összedöntöttem a tornyot, de aztán jól ment a játék a koktélok ellenére (James keverte). Aztán éjfél felé elindultunk táncolni, ők taxival, mi biciklivel. Én persze nem éreztem a piát, csak az álmosságot. Egy zsúfolt Jam cafe nevű helyre mentünk, ahol elég művészarcok voltak. Ott kaptunk vmi narancsos piát, és amíg a pisisorban álltam elindultak máshová. Egy filozófus sráccal kezdtünk beszélgetni, aki Csengét kezdte el kérdezgetni mit nézne ki belőle mit csinál, amiről én lemaradtam, és gyorsan felzárkóztattm, erre mutatott egy kabbet (ennyit róla). Megpróbáltunk Jamesék után menni a másik helyre (Wax), koktélos hely, drága koktélokkal. Két társaság mgkérdezése után meg is találtuk. Itt Csengére rögtön rákattant egy srác, aki kísértetiesen hasonlított Albrecht úrra :D De kb azt akarták kijátszani a kicsit kevésbé beszédes nagyon fura haverjával, h mi vegyünk nekik piát. Közben James meg ránk várt, aztán elkezett dumálni másokkal, nagyon furcsa volt egész. Egy idő után következő körben már pattintotta ezeket a srácokat, és meghívottminke egy koktélra, amit nekem kellett kikérni, és persze minden alapanyagból kifogytak, amit csak kigondoltunk, és egy drágát tudtunk csak venni. Aztán valamikor 2 fele elindultunk haza, mert reggel kelnünk kellett Rinzinghez. Mikor hazaértünk gondosan átállítottuk az órát, ettünk egy smacklevest és új idő szerint 4re ágyba is kerültünk.

Másnap reggel 8-kor keltünk, hogy mehessünk Rinzinggel biciklitúrázni. Még az esti sminkkel, kifacsartan, erőtlemül, kicsit másnaposan, mégis rohanva indultunk neki az útnak, de nagyon kellemes volt a biciklizni a napsütésben. A túrán először a kiszáradt föld látványára megfogalmazódott bennem, hogy igazából mennyire hiányzik Nógrád. Nem is Dunakeszi, de a nógrádi dagonya, a nógrádi szabadság, ízek és illatok, és milyen jó lenne ott tölteniegy napot akár egyedül is. Aztán tekertünk tovább és elhesegettem a gondolatot. Miután körbebicikliztük a parkot beültünk enni, és megettük életünk első igazi angol reggelijét. Durva cucc. Egy szelet olajban kisütött, tocsgó kenyér szelet, egy kis rántott tőkehal, egy virsli (nem húsos, hanem itteni fűszeres kenyeres sausage), 2 szelet bacon, itt tarja volt, baked beans (paradicsomos bab, kicsit édes, fehér babból, kb. nemzeti kaja), meg valami paradicsomszósz, ja és ki ne hagyjam, két tükörtojás. Ez úgy kellemesen eltelített mindkettőnket, kicsit tudtunk beszélgetni Rinzinggel, és összefutottunk jógás Paullal és Rosehilles Jamessel is, épp egy gyereket vittek a parkba, ők is ott ettek. Aztán Rinzing elkezdte Csengét tanítgatni fotúzni. Mondta, hogy melyik beállítás milyen kell, hogy legyen az egyes hatások eléréséhez. Engem is érdekelt volna, habár Csenge kérdezte, de annyira csak neki magyarázott, és meg csak a modell votlam, hogy egy idő után feladtam. Kicsit hazavágta a kedvem az első honvágy, az erőtlenség és az, hogy teljesen kihagyva éreztem magam, de próbáltam azért nem mutatni. Mert hát van ilyen, ők sokkal jobban öszzhangban vannak, egy hullámhosszon. Picit még  mindig nehezemre esik nem mindenkivel megpróbálni nagyon jóban lenni, nem mindenkinek próbálni megfelelni, de azt gondolom egészen jól fejlődök.

A vasárnapi nottinghami magyar misére végül nem mentünk, habár jó lett volna magyarokkal beszélgetni Csengének nem volt kedve, Rinzing szerint kicsit öreges, mindensiratós dolog lett volna, én meg kicsit a misés dolog miatt voltam szkeptikus, de szívesen mentem volna. Viszont mire befejezték a fényképezőgépes beszélgetést már időben is bőven lecsúsztunk róla. Csak hazatekertünk. Mire hazaértünk új lakótársunk James már ide is ért, bepakolt. Állítólag 3 órát várt az ajtó előtt, mert a főbérlőnk nyaralni volt, és a kulcsos barátjával nem egyeztettek rendesen. Teljesen hullák voltunk, de Jamesen is úgy láttuk, hogy nem nagyon akar beszélgetni. Visszavonultunk a szobánkba, Csenge aludt, én meg megpróbáltam összeszedni magam, kicsit felvidulni, de annyira nem sikerült. Persze este megint csak későn kerültem ágyba, így halmozódott a hullaságom másnapra, és kezdődött egy újabb hét.