Csütörtöktől vasárnapig egyedül vagyok, mert Csenge elment Írországba, Saint Patrick's Dayre (picit irigylem is miatta). A csütörtök gyorsan telt, igyekeztem kiheverni az előző napot, anya távozásának mikéntjét és az éjszakai szakdogázást

Szerda este lezárásaként kiderült, hogy Laci a dolgozat szerkesztését és leadását vállalta, a kötést pedig nem beletartozónak gondolta, ráadásul elment csüt-szombat a Tátrába, így a szerkesztést is csak vasárnap tudta volna megcinálni, ami meg a kötés szmepontjából nem a legjobb. Így elkezdtem keresgélni, ki tudná beköttetni nekem a dolgozatot. Írtam Kingának (csoporttársam), hogy esetleg a sajátjával együtt be tudná-e nekem köttetni, utalnám rögtön érte a pénzt, de lerázott, hogy biztos van valaki a környezetemben, aki meg tudja csinálni. Lili, Évi Nagybörzsönyben, Laci Tátrában, Anyáék nagycsaládi banzájon, amit ők tartanak... elég kilátástalan volt, lestem az online csoporttársakat. egyiküknek még írtam (Csilla), de ő meg nem ért volna fel vele időre Miskolcról, és nem tudta volna kinyomtatni. Épp Ildivel, Laci anyukájával beszéltem, aki azt mondta pofásra szerkeszti nekem és leadja köttetni, így akkor Lacinak csak fel kell vennie és leadni. Ehhez viszont minél előbb ki kellett javítanom a tanárnő által visszaküldötteket. Ennek ültem neki még a nagy izgalmak után, hogy gyorsan befejezem. 2-ig bírtam, és kidőltem. Csütörtökön ugyan suli után elmentem jógzáni (úgy gondoltam a hét fénypontját csak nem hagyom ki), de utána hazarohantam és csináltam, ismét 1ig, amikor is elkészült a nagy mű. Átküldtem Ildinek, aki megszerkesztette pénteken, és szombaton elvitte köttetni. Péntek este is még ezt csináltuk kb. éjfélig. Hulla voltam.

Szombatra kitaláltam, hogy reggel elmegyek a Wollaton Hallba, mert féláron van a vezetett turnus, de reggel nem tudtam felkelni. Vagy másfél órán keresztül nyomkodtam a szundit a telefonomon. Kicsit közrejátszott az is, hogy messze van még biciklivel is, és Rinzing szerint nem is érdemes vezetett turnusra menni, a kertbe való belépés viszont ingyenes. Átgondolandó. (Ezen a héten van féláron a belépő a turizmus hete miatt.) Aztán összeszedtem magam, és elindultam a Rinzinggel megbeszélt ebédre. Persze még az utcában leesett a lánc a biciklimről (amúgy is késésben voltam), visszaraktam nagy nehezen, de tiszta olaj lett a kezem. Leszólítottam egy nőt, aki épp fölfele jött az utcában, hogy tudna-e adni egy papírzsepit, bement hozzájuk (2 lakásra tőlünk) és kihozott egy mosószeres rongyot, majd mondta, hogy tartsam meg a biciklimhez nyugodtan. :) Aztán ahogy mentem tovább lerepült a váltó takarópanelja az úút közepére. Azt is szép mutatvány volt összeszerelni. Rinzingnek szóltam a késésről, így addig fotózott, aztán beültünk enni, majd elvitt megmutatni a budhista centrumot ahol lakik és a képzései vannak. Meg is invitált egy meditációs tanításra, mert épp elvonulásuk volt. Ott maradtam, érdekes volt. Az elején énekeltek, aztán meditáció béhány gondolattal, majd egint éneklés. Majdnem elaludtam,d e jól esett. Utána még picit beszélgettünk, és hazajöttem.

Most egy kicsit itthon esz a fene, mert ma van Saint Patrick's Day, nagy buli lehetne, valahova kéne menni, de egyedül nincs merszem :(. Hála magamnak, meg kicsit a környéknek. Pedig többször megfordult a fejemben, hogy bemegyek. Katet kérdeztem nincs-e kedve, de mondta, h csüt túl sokat vodkázott, most nincs kedve bulizni, Mattet pedig a Csengés sztori miatt nem volt kedvem megkérdezni hova mennek ma.:( Más egyenlőre pedig nem jött szóba. Ezt leszámítva azonban egészen kellemes kicsit egyedül lenni, a magam ritmusában összerakni magam újra a nagy roham után.:)