Kis szösszenet, még annak idején leírva:
Tegnap ismét a teljes kiborulásig jutottam. A nap nem volt a legjobb, megint nem tökéletesen értettem, amit kérnek, nehezebben ment picit az angol, ráadásul délután ahelyett, hogy a Rinzinges zenén ücsörögtem volna, kiküldtek az udvarra 2 gyerekkel, akik közül az egyik elkezdett kiakadni, h odébb akarom küldeni, a másik meg sírni kezdett, minek következtében elkezdte tépni a hajam és jól megharapdált. A pedagóiai érzékem teljes bukását éreztem, habár a többiek igyekeztek azzal vígasztalni, hogy nem lett volna szabad egyedülhagyniuk olyan gyerekekkel, akiket nem ismerek, és annak ellenére, hogy igazuk van, mégiscsak kéne ennek mennie...
Aztán hazajöttem, és mivel a lengyel fiúkák elhasználták az olajunkat anélkül igyekeztem kolbászt sütni, ami nem volt túl sikeres, odaégettem, közben megérkeztek és a magas kitartóan nyomult tovább Csengére, én közben meg már a szemem előtt láttam erasmusom bukását a vészesen hamar közelgő felvételi miatt, ami miatt szűkösen van meg csak a kellő gyakorlati időm. Ez szerencsére mára rendeződött, de tegnap a kevés alvásra túl sok információ csapott az arcomba a hideg, esős, süvítő szélhez hasonlóan.
Szóval ismét a mából a tegnapba tekintve kezdtem kimerülni, jöttek a papírmunka problémái, az erasmusos adminisztráció, a felvételi, a szakdolgozatvédés, az államvizsga és a hirtelen hazatérés, lezáratlanság nyomasztó érzése, amit igazán nem tudtam jópofizva előadni, csak egy kis alvásra és egyedüllétre vágytam, és ezért is megkaptam a magam beolvasását később.
Persze aztán megoldódott a helyzet, nagy nehezen összeraktam valahogy a papírmunkát, írtam az erasmus koordintronak, aki válaszolt, hogy kicsire nem adunk, nagy meg nem számít, ezerrel intézkedtem mailben, hogy ki tud nekem könyvet kivenni a bárczis könyvtárból, és az hogy jut el hozzám úgy, hogy hazaérkezéstől számítva ne 2, hanem 4 napom legyen a 600oldalt megtanulni, de persze ezt is túlizgultam.
