Ma elég laza nap volt a suliban, délután számítógépes óra helyett a suli új IPadjain játszhattunk, én is kaptam egyet, kipróbálhattam. Idegen nekem ez a technika olykor :D Bezzeg ha érintőképernyős telefonom lenne... Elég vicces volt, kb mint valami aranyat fogtam, hogy nehogy baja legyen. Mindeközben kiderült, hogy az egyik gyereknek a jövő héten van a szülinapja, így elmegyünk McDonaldsba. Persze kedden, mikor én a másik csoportban vagyok, de mondta a gyakvezem, hogy kéredzkedjek el valamilyen indokkal, biztos elengednek, és menjek velük.:) Ez nagyon jól esett. Előtte ebédzünetben pedig volt sminkvásár a staffroomban, és mikor mondtam, hogy nem nagyon értek a festéhez, most tanulom és elkélne egy kis segítség azt mondta a gyakvezem egyszer szívesen kifest.:) Mondta, hogy ez már olyan, mint egy randi :D Nem tudom ezt hogy kell sportosan venni, de nagyon örültem neki, és lehet megkérdezem mikor ér rá, beviszem az ilyen cuccaimat, meg egy tábla csokit aztán uccu.:)

Suli után jógán ismét bizonyosságot nyertem arról, hogy ha még a mostani jóga tudásomra rátanulok egy kicsit hajaj, semmi sem állíthat meg, hogy tényleg hivatásszerűen csináljam. Néha úgy kiegészíteném amiket az itteni oktató mond azokkal, amik már a fejemben vannak. 

Jóga után Csenge egyedül akart menni Aldiba, így lassan, hogy harmadik próbálkozásomra sem sikerült hajfestéket néznem, kezdek letenni róla, őrültségem tovaszáll. Nagyon azon volt, hogy mindenképpen vesz tejfült, hogy csináljunk paprikáscsirkét a fiúknak, de nekem nem volt sok kedvem megint "elszúrni" egy estét őzéssel, mert a héten nem nagyon jutottam még a tervezetíráshoz. De nagyon győzködött. Hazajöttem, és mindták a fiúk, hogy kaptak munkát, így gondoltam ünneplésképpen megcsinálhatnánk nekik tényleg. Csenge hazajött, és teljesen kiakadt, hogy de ő már úgy tervezte, hogy akkor nem, és éhes, és nem akar kétszer időt szánni a kajálásra... tiszta ideg volt. Aztán mikor elkezdtük csinálni, kiosztotta a feladatot, hogy ő csinálja a nojkedlit, én meg csináljam a pörköltöt. Így is tettem, de minden mozdulatot kritizált, semmi sem tetszett neki, és egy idő után kiakadtam, hogy szeretné ő csinálni? Erre hogy szeretné, MINT MINDIG, de... Itt felment az agyvizem, kb azt jelentette ki, hogy mert mindig ő főz... közben mindig csak beledumál, és sosem tetszik neki az, amit csinálok. Aztán végül én csináltam, de mivel a hús előkészítése után csak várnom kellett tervezetet írtam. Persze ő gondosan ügyelt rá, hogy mikor jönnek a fiúk nagyon kevergessen és főzzön, hogy úgy tűnjön  ő csinálta az egészet, majd a kajánál is mondta nekik, hogy kritizálják nyugodtan a főztjét. Áh, ráadásul még mikor próbáltam mondani, hogy hát nem tudom milyen lett... erre nekem esett, hogy ez a baj velem, hogy önértékelési gondjaim vannak. Amik lehet, hogy tényleg vannak, de könyörgöm mi baja??? Elhiszem, hogy ki van borulva, de próbálokneki segíteni, meghallgatni, elnézni a szarait, de már teljesen ki vagyok miatta. És még Laci is fájdítja a szívem, hogy milyen jó a LEN otthon.

Próbálok koncentrálni a jó dolgokra, általában nagyon jól érzem magam, de ez, hogy most Csenge kb bokszzsáknak használ, olykor olyannak, akibe belerúghat, olykor olyannak, akit elnyomhat egészen beárnyékolja az estéket.