Örültem, hogy sikerült még egy Rinzinges programot összehozni, mert amióta jobban lettünk Csengével, pláne mióta előkerültek a fiúk a minden este nézzünk filmet programjukkal gyengült a Rinzinggel való kapcsolat. Én elkezdtem a tervezeteken izmolni és írogatni őket, míg Csenge egyre jobban hajtott Pjotrra, így tényleg kevesebbet kerestük Rinzinget, és a felvetett találkozók se jöttek össze, még ha többnyire csak a fixálás hiánya miatt is.
Azt kaptam Rinzingtől szülinapomra (kézenfekvő, tőkéletes ajándék), hogy készített rólam fotókat. Ezt festői környezetben, Byron lakhelyén, a Newstead Abbeyben tette. Nagyon jól éreztem magam. Kibuszoztunk, majd egy épp befelé menő pasi elvitt minket a kaputól a házig. Ott bejártuk a kertet, és különböző helyszíneken, különböző pózokban készültek rólam magamhoz képest jobbnál jobb képek. Kicsit furcsa volt a szituáció, mert Csenge is próbált fotózni, de Rinzing állt a jó helyen hozzá és ő mondta folyton, hogy mit csináljak. Igyekeztem figyelni, hogy azért Csenge se érezze rosszul magát, hogy nem kapott annyi figyelmet. De a fotózást és a beszélgetést nagyon élveztem, persze jól el is fáradtam benne. A házba már be sem jutottunk, úgy eltelt az idő, de már a kertért is megérte ellátogatni oda.
A fotózás után még elmentünk egy all you can eat helyre, talán barbecues volt, és halálra ettem magam. Nagyon ki voltam már éhezve egy kis változatos kajára, jó is volt, sokféle is, és magamhoz képest egészen sokat is ettem. De a végén még lehúztam vagy három pohár vizet és egy csomó ideig azzal küzdöttem, hogy ne legyek rosszul. Még kicsit óvatosan sétáltunk a városban, Rinzing kezdett fotózni, de nemsokkal később mind fáradtan hazakullogtunk. Vagyis kullogtunk volna, még a biciklit is tolva a jóllakottságtól, de 2 utcányira belefutottunk ismét a magyarokba, és az unokatesójuk behívott minket egy kávéra. Velük is vagy 2-3 órát jólesően elbeszélgettünk. Cigányok voltak, akik azt mondták, hogy itt legalább csak magyarságuk, nem a cigányságuk miatt vannak a társadalom peremén, legalább normális életszínvonalon tudnak élni, és nevelni a gyerekeiket. Azt mondják Nottinghamben nagyon nem összetartóak a magyarok, még annyira sem, mint otthon, minden a dögöljön meg a más tehene is elven működik. Még egy kis kókuszos likőrrel is megitattak, nehogy elhervadjunk :D, egy kis lányos pia. Beszéltük, hogy keressenek, ha kiadó lakásra vágynak, megmutatom a szobáinkat, és még kis búcsúpartit is emlegettek, amiről tudtuk, hogy egy hétbe ez már nem fog beleférni.
Mindenesetre a nap annyi újat és kellemeset tartalmazott, hogy egészen feldobódtam tőle.:) Kis lendületet is adott a további tervezetíráshoz, a kaja is leüllepedett, és másnap a képeket is megnéztük Rinzinggel, szuperek lettek, azt mondt, ha megszerkesztette őket elküldi.:)
