Ma Nádas Viki leszúrt, hogy milyen sokat vagyok online. Imádom, hogy ahányszor beszélünk mindig lesz miért rosszul éreznem magam :D. Olyan mint egy régi kapcsolat... Tulajdonképpen igaza van. Most épp a papírmunkán görcsölök napok óta, hogy megcsináljak mindent és utána kedvemre utazgassak. Habár a mindennapok néha kihívással, vagy nevetéssel telik tényleg úgy tűnik, mintha nem csinálnék semmit idekint. De elég kilátástalannak érzem ezt az ismerkedés- boldogulás dolgot. Még mindig nem érzem magam elég jónak ahhoz, hogy valaki szívesen beszélgessen velem akár angolul.
Ma elég rossz napom volt, és végig ez járt a fejemben, hogy ők most idegen nyelven beszélnek hozzám, de fura, hogy értem, és mire ezt végiggondoltam és kívülről néztem már le ismaradtam a mondanivalóról.
Ma jött az osztályunkba egy új fiú, Dan. Inklúziós nevelést tanul. Durva, hogy itt van ilyen is... Érdekes volt figyelni a reakciókat az ottlétére. Kicsit megzavarta a rendszert azzal, hogy új volt, és még egy kicsit azzal, hogy fiú. Viszont az érdekes volt, hogy Asam rögtön rátapadt, látszik mennyire hiányzik neki egy férfi példa. Mindenestre kb. utálom:D, mert túl jó a gyerekekkel, jól néz ki, és még breakelni is tud, ami hát na bumm, de én meg nem, és ott unszoltak, hogy próbáljam meg én is zenén, mert hogy milyen fitt vagyok biztos nekem is megy. Kicsit tartva a fejreeséstől visszautasítottam a kérést. Eskü egyszer, ha majd elég bátorságot gyűjtök kipbálom ezt a worm figurát, de most még nem érzem a csit, eléggé fizikai képetelenségnek érzem a végrehajtását.
