Mikor hazaértem a táborból hulla fáradt voltam, és csak egy kiadós alvásra vágytam. Ehelyett bementem a városba cuccostól, és kiváltottam a biciklit a kauciómból, eléggé fájt, átadtam Lillának, aki aznap törte el a sajátját, és kiderült, hogy életveszélyes, így Rinzing rögtön tovább is passzolta neki, hogy használhatja. Mondta, hogy nincs ideje eljönni velem a fiúkhoz a pénzért, de amúgy sem akartam ezzel zargatni. Még beültünk egy sütire, aztán mentem 5-kor vissza, mikor már hazaértek a fiúk. Patrykot pont elkaptam a kapuban, amint James bicikliét "kölcsönvéve" indul valahova. Kérdeztem, megvan-e a pénz, mondta, hogy nincs még, most megy be a városba egy barátjához, aztán jön max. 1 óra múlva. Én addig beültem Pjotrral beszélgetni, aki főzött nekem egyet a saját teámból (kisajátították és felfalták a félretett kajánkat, úgy gondolták az már az övék a zacskóban, ha mi elmentünk. Még 1-2 napot várhattak volna, míg én is elmegyek, úgyis nekik adtam volna).
Én mentem volna Kat koncertjére búcsúzás és kikapcsolódásként a nagy út előtt (Pjotrék meg beszívva akartak bemenni a városba röhögni az embereken, Patryk épp beszerző körútra ment), de csak telt-múlt az idő, kezdtem kérdezgetni Pjotrt, hogy merre lehet patryk, mikor jön, hozza-e a pénzt. Előadta, hogy neki sincs, nem tudja mikor jön... aztán egy telefonos kiabálás után kijelentette, hogy Patryk nem fog jönni, és ő sem tud vagy akar fizetni. (Mindezt azután, hogy délután már olyanokat mesélt, hogy a volt barátnője terhes, és melyik hogy tervezi a továbbiakat.) Itt egyszerre lett úrrá rajtam a düh, a tehetetlenség és a kétségbeesés. Nem tudtam mit csináljak. Sarokba voltam szorítva, Jamesnek nem nagyon akartam szólni, mert mégiscsak ciki volt, hogy kedden kijelentkeztem úgy, hogy a többi napot visszafizette, és még pénteken ott lebzseltem, mikor ő már azt hitte hazarepültem, bizonyítékom nem volt, nyomatékom se sok, hiszen talán Pjotr Csengéért még tett volna valamit, de értem ugyan minek, és ha megúszhatták hát meg is úszták. Próbáltam telefonálni, hívni a magyar ismerősöket, hogy segítsenek alahogy, azt mondták hívjam a rendőrséget, de annak semmi értelmét nem láttam, szintén bizonyíték híján, 1 hét után, kölcsön biciklivel és másnapi hazaindulással... és azt mondták nem is tudnak átjönni a fiúk sem nyomatékként. Reménytelennek és elveszettnek éreztem magam, amikor jöttek Jamesnek a szülei, és a magyar srácok, akik kivették a szobámat. A magyar szó kicsit megnyugtatott, sőleg, hogy egyikük ógy indított, hogy ki az, mutasd, megverjük :D. Persze aztán nem lett belőle semmi. :( Az utolsó pénzemmel még felhívtam Lillát, hogy alhatok-e náluk, mert korábban végszükség esetére felajánlotta, de végül Csenge akkor épp üres szobájában aludtam, a magyar srác szomszédságában, várva a reggelt és a hazaindulást.
James apukája hihetetlenül kedves volt a bicikliügyet illetően, elrakta a bizonylatot a 100fontról, felíratta a telefonszámomat, és megnyugtatott, hogy Jamie (:D) majd biztosan kigondol valamit, levonja az összeget a fiúk kauciójából. Aztán nem lett semmi a dolgoból. James nem hívott, és még a Rinzinggel együtt megfogalmazott mailemre sem reagált még csak annyit sem, hogy nem érdekli. Persze Csenge is mondogatta folyamatosan, hogy kifizeti a felét, mert szerinte így fer, mert akár az övé is lehetett volna, egészen addig, míg 22 alkalomból 22.xre azt mondtam, hogy rendben a korábbi elutasítások után. Azóta csend van az ügyről, nem is hív, semmire nem válaszol, pedig istenbizony nem a pénzt akarnám elkérni tőle, csak gondoltam megkérdezem mi van vele :D.
Szóval rettentően befürödtem ezzel a bicikliüggyel, és nem is a pénztárcámat sérülés fájt a legjobban, habár az is elég rosszul esett, de az a kiszolgáltatottság, és a bizalomvesztés az emberekben, a sok agyalás, várakozás, reménykedés, a beletörődés és a kihasználtság érzése. Pfuj. Ezután volt is egy kisebb megingásom, hogy kevésbé leszek naiv, kihasználható, segítőkész és egyebek, de aztán rájöttem, hogy ezzel egy egészen komoly rész veszne ki belőlem, így elvetettem ezt a gondolatot, és próbálok éberebb lenni, ámde még önmagam.
