Laci érkezése után csak mászkáltunk, nézelődtünk a városban és vártuk a csodát, hogy a délután 2 órás kiírásomra válasz érkzzen couch surfingre, hátha valaki az utolsó pillanatban is fel tud ajánlani egy kanapét. Ha nem így lett volna az este 10-es busszal visszamegyünk Nottinghambe, de reméltem, hogy másnap tényleg megnézhetjük Londont. A wifivadászat ugyan nem járt sikerrel, de mivel megadtam az angol számom, jött több sms is.
Az első egy arabtól, aki úgy adott volna szállást, hogy én alhatok nála, de Laci menjen valami pár sarokra lévő hostelbe, mert a vallása tilja, hogy külön neműek házasság nélkül egy szobában aludjanak. Ezt megértettük, de zavarosnak bizonyult a dolog, mert akkor Laci meg nem alhatna a férfi szobájában, aki férfi? Én meg a tevezett külön szobában? Szóval ezt skippeltük.
A 2. egy "ha nincs jobb, hozzá mehetünk" sms volt, amit lemondtunk, mikor jött az ajánlat az arabtól, hogy alhatunk nála. Mikor megtudtuk az arab remek terveit, így visszakunyiztuk magunkat hozzá, és végül nála aludtunk a "beszélhetek a barátoddal?" Lacival való telefonos egyeztetésük után.
A többi sms-t csak napokkal később kaptam meg, mert lemerült a telefonom. Mikor még próbáltuk volna a hasznos infot átmenteni Laci telefonjára az utolsó 2 számjegy előtt egyszercsak kikapcsolt a telefonom :S.
Michaelnek hívták a srácot, akinél végül aludtunk. Egészen sok kiderült róla az egy nap alatt. Dél-Afrikában nőtt föl, ahol van egy nagy földje (gyönyörű képeket mutatott róla, olyan utazási irodás katalógusba valót:). Mikor találkoztunk a földalatti állomásnál este mondta, hogy még dolgozik, de akár haza is vihet minket, ahogy nekünk jobb. Ezt úgy értelmeztük még dolga van, így elmentünk kajálni, sétáltunk még egy kicsit az esti, kivilágított Londonban.:) Aztán 11-kor találkoztunk Mike-kal, aki hazavitt minket, megmutatta a kicsit kupis nagyszobánkhoz hasonlítható helyiséget, ahol a kanapéja van, és leültünk az általunk vitt Guinessel beszélgetni. Egészen érdekesen rasszista volt. Sokat mesélt Londonról, az ott lakókról, a különböző nemzetiségű kelet-európai barátnőiről és a világszemléletéről. Egészen érdekes volt. Aztán egyszercsak felállt a sör végeztével, hogy megy vissza dolgozni, odaadta a lakáskulcsot és csak reggel ért haza. Mi olyan 11-re tudtuk magunkat összeszedni, mikor is az egész éjjeles melója után elvitt minket egy kifőzdébe reggelizni, ahol Laci kipróbálhatta az angol reggelit, én meg egy Shepherds pie-t kértem, amiről azt gondoltam, olyan ínycsiklandó pite lesz, amibe hús van sötve. Ehelyett egy bolognai szerű cucc volt uaúgy baked beanssel (paradicsomos bab, ami itt nemzeti étek és konzervként árulják), meg sültkrumplival. A bőséges reggeli után, amit persze a nagy kulcsos bizalom és a kanapé után miálltunk, elvitt minket még a repülőmúzeumba, ami pár saroknyira volt tőle, majd elköszöntünk. Nagyon laza volt, nyitott, kedves, jó fej, szóval egészen jó első surfös tapasztalat volt.
Kicsit olyan a couch surfing mint a stoppolás, hogy annyi belsős érdekes infot lehet így megtudni a városokról, helyekről, és olyan jókat lehet beszélgetni vadidegen emberekkel, hogy csak na.:) Élveztem, teljesen feldobódtam tőle a következő napra.
Persze mivel előtte este nem vettünk jegyet az aznapi buszra megint felmentek a jegyárak, a duplájára nőttek, kistoppolni Londonból macerás lett volna, így ismét wifit keresve indultunk neki a napnak. Miketól írtunk egy srácnak, aki a last minute requestünkre reagált előző napra, hogy esetleg aznap is mehetnénk-e hozzá, és az igenlő válasz után nyugodt szívvel mentünk ki hozzá este a leírt címre. Libanoni volt, többekkel lakott együtt, de láthatóan nem ismerték egymást, a lakótársai pedig egyáltalán nem látszottak még csak meglepettnek sem másnap reggel, hogy idegenek reggeliznek az asztaluknál. Mert még reggelit is kaptunk, rántottát, tükörtojást, meg valami fűszeres kenyeret, hogy jól induljon a nap.:) Habár Laci szkeptikus volt a srácot illetően, mikor meglátta, vittünk neki is sört, és egészen próbált felengedni, beszélgetni, barátkozni. Ő is számítógépes szakember volt, msnen magyar tinikkel chatelt, ami kicsit fura volt, nem régen kezdte a couch surfinget és egy Guinesstől egészen pityókás lett. Egy dupla matracon aludtunk, és habár nagyon szívályes volt a reggelivel éreztük mikor kezdünk zavarni, így összeszedtük magunkat és ismét útnak indultunk, immáron egy buszjegy visszaigazolókódjával a zsebünkben aznap éjszakára, ezzel megnyújtva londoni tartózkodásunkat.
