Londonból busszal terveztünk Nottinghambe menni, de mindenki a vonathoz irányított minket, mint végül kiderült, helyesen. A Megabus egy vonattársasággal van összekapcsolva, és tulajdonképeen senki nem mondta nekünk, hogy az online vásárolt jegy nem buszra, hanem vonatra szól :D Laci ezen még egy fél óráig elröhögött magában, miután felszálltunk a vonatra, és elsuhantunk Nottinghambe. Érdekes, hogy itt a vonaton 5fontért lehet wifihozzáférést venni az utazás idejére, egyébként nem lát semmilyen lehetőséget a rendszer.
2 napot töltöttünk Nottinghamben, sétával, sörözéssel esténként itthon, és a kisszámú érdekes látnivaló megnézésével. Az időnk nagy része mégis veszekedéssel és újabb cs szervezéssel, mindenféle jegyek beszerzésével, és Laci objektívjánek megrendelésével telt. Másnap 11-kor elindultunk a londoni út kiheverése után Buxtonba biciklivel. 2 remek napot tölttünk ott, majd szívások árán vissza Nottinghambe.
Másnap reggel sok órás szenvedés után egy újabb sértődéssel sikerült Lacinak felkelnie, ráadásul én is az alsó szomszédok mélynyomós diszkójára keltem, az ágyam alatt volt a hifijük, így nekem is megalapozottan indult a reggelem. Majd egy huszáros hálózsák a fejre mozdulattal társulva közölte Laci, hogy szakítani akar. Nem lepett meg a dolog különösebben, mert nagyon szenvedtünk, nagyon öltük egymást, és már kb. utáltam magam azért, hogy kihozta belőlem azt a hisztis hárpiát, amiről reméltem, hogy nincs meg bennem. Ezzel viszont tulajdonképpen kiprovokáltam, ő meg sértődéseivel mélyebbre nyomott az egész szarságban. Szóval megbeszéltük a dolgot, azért ríttam egy kicsit, majd elmentünk anyukájának bevásárolni.
Elég furcsa szituáció volt, hogy sokkal tisztelettudóbban viselkedtünk egymással utána, megtartva a tisztes távolt, amit kell, mágis beszélgetve. Persze a boltban végig sürgetett, mert majdnem zárásra értünk oda. Még soha nem volt ilyen fogasról 5-ösével lekapkodós élményem. Elég durva.
Hazafelé ennek megfelelően az olcsón beszerzett ruhákat, legokat és fényképező tartozékokat tárolandó vett egy csomagot, amihez viszont nem volt bőröndje, így egy papírdobozt ragasztgatott össze, hogy egyben maradjon. Egy pár ruhát nekem is hazavitt, így még ha nagyon durván jól is kell pakolnom, ahogy anya szokott, látok némi esélyt, hogy bele fogok férni a kilokba még ajándékokkal és beszerzett ruhákkal együtt is.:)
A vásárlás után beültünk Anglia legöregebb kocsmájába, megittunk pár sört, és beszélgettünk, egész jó hangulatban. Másnap reggel, mikor ment haza természetesen elkéstem miatta, ráadásul még a "munkaidőm" kezdete után álltam neki nyomtatni a jegyeit haza. Fura volt, egy öleléssel köszöntünk el, és utána fel kellett mennem az osztályba, ahol Claire rögtön megkérdezte, valami gondom van-e, de még nem akartam megmondani, végülis ők is alig beszélnek a magánéletükről, meg elég volt magam rendbetétele, nem hiányoztak hozzá tekintetek.
Picit azért üresnek éreztem magam, tudtam hogy valami elmúlt, egy korszak lezárult, mostantól más lesz, és igyekeztem eszerint érezni. Sokat segít, hogy most nem teljes utálattal váltunk el. Valahol azért felszabadultam. Mostanra anyuval sem napi fél órát skypeolok, Laci sem sértődik meg azon, ha nincs mit mesélnem, de tartsuk a zúgó vonalat... Azóta néha beszélünk chaten, és ez így rendben is van részemről. Érdekel mi van vele, szívesen beszélgetek, de hátha ez egy új, jó kezdet lesz mindkettőnknek, külön.:)
