Első héten hétfőn csak körbenéztünk, és Rinzinggel találkoztunk, ahogy azt már írtam. Kedden reggel vitt minket Judith körbe, és az 6.osztályban kérdezte, ki szeretne odamenni, nem tudtunk dönteni és feldobott egy érmét. Én jöttem ki, nem nagyon örültem neki, mert elsőre nem volt szimpatikus a tanár, és pisiszag volt. Csenge meg szeretett volna a csoportba kerülni, mert neki szimpi volt Geoff. Elkezdtem beszélgetni, meg kérdezni Sophietól, meg Kat is mesélt a gyerekekről, habár ő csak mint helyettesítő volt az osztályban, gyakran volt velük. Mind nehezen, vagy nem beszélők voltak. Első nap csak egy zene foglalkozás volt, amit a tanár tartott, a másodikra nem maradt idő. Érdekes volt, egy ejtőernyőt lengettek. A nap második felében kérdezte, hogy miket kell csinálnom, le is másolta a szerződést, amiben benne van, modta, hogy bármikor tarthatok órákat, és elengedett csüt, péntek hétfőre, hogy befejezhessem a szakdogámat. Őszintén reméltem, hogy sikerül, de persze nem így lett.
Második napon is csak egy számolás foglalkozás volt, ami úgy volt rossz, ahogy csak lehetett, minden pedagógiai vagy egyéb tudatosság nélkül. Elég kiábrándító volt, hogy csak annyit mondanak folyton, hogy milyen "challenging" gyerekek, pedig csak mindennemű autizmusspecifikus támogatás nélkül próbált velük olyat csináltatni, amit nem tudnak. Azt viszont az évek folyamán megtanulták, hogyan bújjanak ki a feladatok alól, így mind kiakad, magát vagy mást üt, ha nem akar csinálni valamit. Nagy változásokat lehetne pedig náluk elérni egy jó fejlesztéssel, még ha hosszú idő alatt is.
Csütörtöktől hétfő estig én a szakdogámon kotlottam, és majdnem készen lettem. Megírtam a tanárnőnek, hogy szeretné időben leadni a dolgozatot, ha nem lát sok javítanivalót, amire visszaírt, hogy ő nem gondolta volna, hogy én leadom a dolgozatot anélkól, hogy neki megmutattam volna a lényegi második részt. Visszaírtam, hogy azért nem látta, mert most készültem el vele, de ha úgy látja kell még idő a bejezéshez, akkor halasztok, csak mivel a halasztáshoz szükséges aláírást Nottinghamből nem tudom produkálni kicsit megijedtem. Visszaírt, hogy intézi, aztán 1,5-2 hétig nem reagált semmilyen levelemre. Csak a tartalomjegyék összerakása és a hivatkozások helyrerakása maradt meg, azt csináltam még a köv hét estéin.
Szombaton bementünk a városba találkozni Rinzinggel. Körbevitt miket a belváoson, megmutatta a főbb nevezetességeket, és mentünk vele egy darabon fotózni. Portrékat csinált az utcán, gyakran úgy, hogy az emberek észre sem vették. Jó képeket csinál nagyon, de kicsitmeredek, ahogy ha meglát egy jó témát utánafut :D Igazi hobbi. És megkaptuk a második biciklit is, ami az enyém lett, Rinzingtől. Ennek örömére vasárnap is bementünk a városba, biciklizni kicsit, a város mentén végigfutó kanális mellett bicikliztünk el egy darabon, aztán vissza haza.
Kedden mikor bementem a suliba Judith irodájához mentem először, a Csenge által továbbított üzenet alapján. Geoff is rámköszönt, és szólt az éppen érkező Judithnak, hogy várom. Behívott az irodájába, és közölte, hogy hallotta, hogy Geoff osztályában fellököt az egyik gyerek (idegességében belökött az ajtón lendületből egy nagy darab 16 éves autista, de nem lett bajom), és ezért inkább átrak egy másik osztályba. Köpni-nyelni nem tudtam, hogy ezt miért nem tudta Geoff lemondani nekem, ha össze is futottunk a folyosón... mért kell csevegni? Ráadásul utána nem tudott a szemembe nézni még egy-két napig. Nem tudom így mi jutott el Judithig, annyira nem örültem, h bemegyek és minden megváltozik. De legalább csak két nap volt (azért lett olyan gyerek, akit picit hiányolni fogok).
Az új osztályban jól beszélő gyerekek vannak, kettőt leszámítva, így rögtön nagyobb nyelvi nehézségekkel kellett szmbenéznem. Jonathan rögtön odajött, hogy olvassak fel neki egy prospektusból. Elkezdtem olvasni, és megkérdezte, h "Te most mit olvasol?" Azt hiszem ez mindent elmond az angolomról :D Kicsit sarkítva, de azért kicsit letaglózott :D Itt jobb az összmunka, mindenki tudja mi a dolga. A tanár jelel a gyerekekkel, és képes szimbólumos napirendjük van, aszerint megy a nap. Szóval szakmailag azt hiszem láttam a két végletet, ami nem feltétlenül rossz. Az asszisztensek közül kettőt már ismertem előző hétről a staffroomból, habár ők bemutatkoztak, én meg nagy zavaromban nem. Kirsty nagyon szimpatikus volt, nagyjából korombeli, nyitott is felém. Sian picit idősebb, neki kicsit úgy éreztem útban vagyok. Claire a tanár pedig sok dolgot elmondott a csoportról, rendszerről, suliról, éreztem, hogy sokat fogok tőlük tanulni.
Összességében az iskola nagyon felszerelt, nagy csoportszobák és szenzoros szobák vannak, rengeteg játékkal, eszközzel és mindenféle segédeszközzel, sok anyaggal, amit olykor pazarolnak is. És van van egy nap, mikor kimennek a városba egy kisbusszal, elmennek egy kávézóba, vagy a parkba, vagy vásárolni a csoportnak, mindezt városi pénzből. Első héten Geoffékkal még voltunk is vásárolni, habármaganak nem mertem venni semmit, ahogy a többiek tették. És a gyerekeket reggel otthonról városi taxik és buszok hordják. Durva habzsi-dőzsi van az erőforrások tekintetében.
Ez néha nekem sem olyan rossz, mert elvittek a várba. Ők egy ilyen kirándulás alkalmával a várba mentek, ahol a mindenki helyi-e kérdésre igennel felelve bevittek ingyen, és néhány kiegészítést is tettek a látottakhoz. Nagyon jól éreztem magam:) Ígérték, hogy majd a sherwood-i erdőbe is elmegyünk valamikor megnézni a nagy tölgyet, meg valami katedrálisba is. Kíváncsi vagyok a legutóbbi jön anya- szakdolgozatot írok dolog után mi lesz, habár lehet csak az én nem tiszta lelkiismeretem mondatja velem, hogy ezután kevésbé kedvelnek.
