Szerda este bulizni mentünk a fagyasztó időjárásban való városnézés után. Bementünk a buzibárba teljes sminkkel, szuperrucival, hogy egy kis iszogatás után (koktélozunk itthon) táncolunk egy jót. A zene nem volt a legjobb, és szerdán a buzibár valóban a neve alapján várható célközönségnek szólt, akik nem voltak túl befogadóak. Mondjuk nem is nagyon próbálkoztunk, mert eléggé furának ítéltük meg a közeget. Meglepően megütköztünk az evidencián, hogy a többség csajozni ment oda a lányok közül, mind piercinges, rövid hajú, többség maszkulin megjelenésű, a fiúk pedig egymással voltak elfoglalva, ránk sem hederítettek. Olyan volt kicsit a hangulat, mint egy gimis házibuliban, a csajok egymásra voltak féltékenyek, ha mással táncoltak. Tovább is álltunk, benéztünk a régóta hívogató Bodega nevű helyre, amiben hangos zene ment, és zsúfolt kocsma volt, a többi táncos hely amit ismertem pedig zárva volt. Hazafelé vettük az útirányt, mikor Lili mondta, hogy pisilnie kell. Bementünk a Jam Caféba pisilni, ahol a pisisorban két fiú elkezdett velünk beszélgetni. Pisilés után leültünk velük beszéletni, kiderült, hogy filozófus hallgatók, csatlakozott két lány is, az egyik, Emma művész, a másik otrombább pedig matektanárnak tanul, a neuroscience érdekli és utálja a gyerekeket. Remek kombináció egy tanárnak. A café zárt, így Emma mindenkit meghívott magához házibuliba. Persze taxizni akartak, amikor mondtuk, hogy nincs pénzünk. Lili nagyon erősködött, h de menjünk, mert jó lesz, de a kicsit ittas beszívott srácos bagázs a kusza szociális hálóval elég bizar volt. Végül mondták, hogy sebaj, csak menjünk, veszünk valamit inni és az elég. A boltnál csomót pörgött a taxióra, mire felfogták, hogy tényleg alig van pénzünk, ami kb fél üveg borra elég, bementek a boltba, mi meg kicsit kétségbeestünk, hogy elenged-e minket a taxis, ha ők közben lelépnek.
Visszajöttek, elvitt minket a taxis Emmához, miközben ő végig a telefonba ordítozta, hogy nincs pénzünk kifizetni a taxit, ami végül Nicolas fizetett, a legszétcsúszottabb srác. Belül kicsit lepukkant angol ház volt, egy cuki öreg minikutyával, Bobbyval. Emma rögtön felcsapta az Apple laptopját, elindított egy kis zenét, töltött bort, tekert egy cigit és felállt egy szére táncolni. Mi közben a filozófus srácokkal próbáltunk beszélgtni, ami picit féltékennyé tette Emmáékat. Lehet minket csak illedelmességből hívtak. Közben Nicolas egészen úgy kommunikált velünk, mint ahogy az autisták teszik, mert annyira szét volt csúszva, hogy maga sem értette mit szeretne mondani és hogyan. Így egy idő után kezünk tologatásával jelezte, ha táncolni akar, itatni minket, v azt akarja, hogy mosolyogjunk. Kicsit bizar volt de egyben vicces is. Mikor a mufurc lány eltűnt (kiütötte magát, ezért felmetn aludni, remélem aludni), akkor Emma kb. kidobott minket. Nem hagyta, hogy segítsünk takarítani, viszont amikor a filozósfus fiúk elkezdtek veszekedni Nicolassal, h ne bunkózzon, milyen példát mutatott nekünk, akkor Emma visszacsukta az ajtót. Egy darabig vártunk, hátha együtt mehetünk egy darabon a fiúkkal, vagy legalább lássuk elhagyták-e a süllyedő hajót, de nem jöttek, lehet egészen más céljaik voltak az estével, mint hajnalban hazkullogni.
Én szerencsére nagyjából képben voltam, hogy hol vagyunk, így nagyjából 10 perc alatt hazanavigáltam a lányokat, de pontosan nem találnék még egyszer oda Emáékhoz, nem mintha szándékomban állna.
Összességében érdekes, izgalmakban bővelkedő este volt. Örülök, hogy nem adtak el minket, de jó volt megnézni milyen egy angol, nottinghami házibuli, hála Lili hajthatatlanságának :P.
