Az indulás nagyon kutya futtában történt. Habár a pakolást 2 nappal előtte Lilivel elkezdtem az utolsó nap rettenetes volt. Még fél nap Tónival értekeztem skype telefonon a szakdolgozatomról, amit nem sikerült akaratom ellenére befejeznem, nem töltöttem fel a dolgokat a felvételi jelentkezéshez, nem tudtam mit hagyok otthon, alig volt cuccom (16kg, mikor 32-t vihettem volna). Úgy gondoltam, hogy majd ha vásárolok lesz még helyem hazahozni, így ruhát sem pakoltam sokat, Csenge viszont kihasználta a 32+10 kg-t és magán is csomó ruhát, meg mindenfélét hozott. Azért egy kis aranytartalék még nálam is elfért volna. Nagyon nagyon örültem a Gabitól kapott csokinak és az Anya-féle sülthúsnak, mint életmentőnek, de pl. első napra semmi kaját nem vittem magammal :D
Szóval a repülőhöz való kelés előtt 2 órával még próbáltam összeszedni a megteendő, vagy felírandó dolgokat. Persze csomó minden elmaradt, amivel még jó ideig zaklathattam az otthoniakat :(. Nagyon kómás voltam, mikor mentünk a reptérre, és nekem kellett volna ébren tartanom Lacit, aki kivitt. Egyszerűen nem volt mit mondanom nagy hirtelenjében. Fura volt.
A reptéren Csenge már becsekkolt, mire a megbeszélt után 5 perccel odaértünk, mondjuk neki sok cucca is volt, amiket át kellett tuszkolni mindenféle mércéken. A repülésnél jutott ablak mellett helyünk, hála annak, hogy az egyik reptéri buszra utolsóként szálltunk fel. Én az elején sokat nézelődtem, míg felszálltunk, próbáltam dokumntálni az eseményeket a szuper új gépemmel :). Aztán jöttek a felhők, cSenge aludt, így egy kicsit én is próbáltam pihenni, miután megnéztem a LonelyPlanetben újra a látnivalókat.
Mikor leszálltunk csomót kellett várni, meg össze-vissza kanyarogtunk a sorban, több mint 1 óra volt kijutni a szabadba. A buszon nézgelődtem sokat, míg Csenge ismét aludt, de az autópályán már elővettem a szakdogás cikkeket, nagyon hajtott a befejezés vágya, meg a határidő. Fura volt, hogy más ország, mégis értem a reklámokat, és hogy Otti néni (gimis angoltanrunk, aki a nyelvtudás mellett egy kicsit a kultúrából is igyekzett átadni) világában vagyok, itt fogok lakni hosszú ideig. Megérkezéskor próbáltuk keresni a James (szállásadó) által leírt helyet, ahol felvesz minket. Kicsit késtek, de megtaláltuk egymást, és elvittek a barátnőjével a házhoz. Beckynek, James barátnőjének szintén van itt a házban egy szobája, de már Jamesnél lakik, amióta itt vagyunk egyszer sem jött át, szóval egy teljes házunk van kettőnknek Csengével, egészen április 15-ig, amikor is egy fekete hajú lány is beköltözik. Szimpatikus volt:). Miután bemutatta a házat, jött a papírmunka, amiben rettentő bénák voltunk mindketten. Csenge nem tudta kiolvasni a számlaszámát a papírjaiból én meg othonhagytam a papírt, amire felírtam a sajátom, így mindekettőnknek indult telefonálgatás haza. Kicsit sem volt ciki, szerintem időközben átgondolta párszor, hogy jól jár-e velünk... mondta, hogy ddig nekünk vett a legtöbb időt igénybe a papírmunka. Elmondta a háziszabálokat is, fairnek is tűnt, az a kis részletet leszmáítva (ami szintén csak a pénztárcámnak nem tetszik), hogy ha valaki többmint két napra jön jelenteni kell neki, és felszámol érte egy kis plusz költséget (kb. 50Ł egy hétre- ami az itteni viszonylatban jó, de átszámolva...).
A papírok elintézése után pedig elvittek minket vásárolni a Morrisonsba. Az alapélelmiszereket gyorsan összekapkodtuk, ami az elején kellhet, meg amit nehéz lenne kézben hazacipelni, habár az árakkal nem voltunk tisztában. Rohantunk, mert negyed órát adtak kb, amíg ők megebédelnek. Lehet kicsit kicsúsztunk belőle, de ismerkedtünk az árakkl, a saját igényeinkkel és az angol boltok elrendezésével. Sikeres vásárlás volt, és nagyon elégedettek voltunk magunkkal:).
Esténként még kicsit tartottunk a helytől, mert jól ránk ijesztettek, hogy mennyire rossz környék Saint Anne's, ahol lakunk, de idővel rájöttünk, hogy nincs mitől tartanunk (azért persze zárjuk az ajtókat, és estére lehúzzuk a redőnyt).
Hétfőn kiszakadva a nagy szakdoglgozatírásból bementünk a suliba elintézni a papírmunkát, amit ugyan nem sikerült, de körbevezettek a suliban, és megismerkedtünk Rinzinggel (magyar budhista szerzetes), akivel elmentünk várost nézni. A végére már nagyon fájt a bokám, de szívesen mentünk, egyeztettünk egy vasárnapi találkozást is. A bokám persze nem kíméltem (1 héttel mielőtt kijöttünk meghúztam úgy, hogy csak az út miatt nem kaptam rá gipszet, és a gyötrésnek köszönhetően még másfél hónappal később is fáj és be van dagadva). Benéztünk a Tescoba is vásárolni, meg az 1Ł-os boltba, ahol meglepően olcsó dolgokat is találtunk. Vettünk egy szilikonformát tepsi helyett, meg egy tükröt is, aminél épp azon tanakodtunk kell-e, mikor a mellettünk pakoló lány megszólalt magyarul, hogy ő is vett, és befestette az övét, hogy ne menjen tönkre, és azt is megmutatta holtaláljuk a festékeket. Megmondta azt is, mikor dolgozik a héten, ha visszanéznénk. Azóta nem voltam abban az időpontban, de egy hónap után nagy magányomban lehet lassan bepróbálkozom nála :D
