A vasárnapi rosszkedvem rányomta a bélyegét sajnos az egész hétre. Hétfőn mindenképp cipőt szerettem volna menni, mert vasárnap már kinéztem egyet a Primrkban, ami kicsit kisebb, mint a többi, így pont jó volt a lábamra, csak mire kimentem pénzért már terelték ki az embereket, hogy zárnak.
Hétfőn Csenge megígérte Rinzingnek, hogy ő visz az ebédhez kaját, erre megragadtam az alkalmat, és gondoltam csatlakozom én is.Az utolsó ebéd előtti fél órára a gyakvezem és a korábbi osztályom (ahonnan átraktak) osztályfőnöke megbeszélést tartott, kevés lett ott az meber, így átmentünk segíteni. Fura volt őket újra látni, meg jó volt látni, hogy jobban ismerem őket, mint a mostani osztályom asszisztense. Pizzát sütöttünk, majd mikor végztem rohantam át a zene teremhez. Még az óra élményeit beszélték, az egész szünetem ideje alatt, ígymire előkerült volna az étel kellett is mennem vissza. Elkéredzkedtem még egy gyors ebédre, így 1 órára kihúzva az ebédszünetemet. Fura volt, kicsit úgy éreztem, mintha zavarnék. A délután nyugisabb volt. Visszamentem a Primarkba Csengével megvenni az előző nap kinézett topánkát, majd elindultunk sétálni Rinzinggel. (Csenge és Rinzing megbeszélték, hogy fotóznak, meg sétálnak, és nagyon szép idő is volt, csak a cipővásárlás kavart be, amire viszont mondta Csenge, hogy szeretné.) A sétáról elkértem magam, mikor már egy ideje a napfényt élveztem csak, hogy haza tudjak szaladni megnézni Orsit, meg beszélni kicsit Iziékkel is, mert egészen jól felzárkóztattam az itteni helyzetet illetően, mikor Anya kint volt. Persze nem voltak gép előtt, így kicsit rossz kedvvel, fáradtan folytattam a napot. Kedden főztünk, és megkínáltuk Jamest is, az új lakótársunkat, továbbiakban csak "A srác". Elfogadta, de nem ült le velünk beszélgetni. Csütörtökön pedig a nagy verőfény miatt elmaradt a jóga, Csenge pedig bement a városba segíteni Rinzingnek öltönyt venni. Kicsit hülyén jött ki, mert udvariasságból Csenge megkérdezett engem is, de mivel éreztem a korábbi napokból, hogy mintha zavarnék a jelenlétemmel, inkább megkérdeztem, hogy mi legyen. Szívesebben ment volna egyedül, így én hazajöttem, majd bementem a városba vásárolni. A vásárlás után 2 órával később egyszercsak kaptam egy smst, hogy Lilla is ott van velük, a lány, akiről már szinte mítoszok kerengtek a suliban, hogy milyen kedves, aranyos, okos, jó fej, bulizós, és még szépen is fényképez. Így félretéve mindent igyekeztem jó kedvvel odamenni hozzájuk.
Lillával egészen jól el tudtunk beszélgetni, beültünk a templomból kocsmává alakított helyre egy sörre. Kiderült, hogy neki is ugyanaz a konzulense, mint nekem, érdekes a témája, és tényleg olyan kis laza, kedves, kicsit oltogatós lány. Azt hiszem pszichot is csinált a tanakon kívül. Bemutatta nekünk a raszta felmászós barátját is, majd 9fele mentünk haza.
Pénteken mesenézés volt a szünetben, és az egész sulit átlengte a közelgő hosszú szünet szele. Minden foglalkozás ráérősebb és lazább volt a megszokottnál, és Kirsty (vörös hajú, félig ír, félig skót szókimondó rockerlány, akit kedvelek) és Claire (a gyakorlatvezetőm) egy kis kézi készítésű húsvéti ajándékkosárral és egy Cadbury csokitojással fogadtak reggel a közelgő húsvétra. Teljesen megilletődtem, nagyon jól esett a gesztus, de kicsit furán is éreztem magam, hogy én nem vittem semmit. A csoport négy emberétől kettőtől ez egy befogadási gesztus, kis finomsággal :). Ez nagyon feldobott.
A nap végén mindenki, ahogy mi is siettünk haza készülődni Coral nyugdíjazási partijára. Mikor hazaértünk ledőltem egy órára, és kb felet tudtam is aludni, ami nagyon jó esett, viszont ennek megfelelően a ruhaválasztással, sminkkel és hajelkészítéssel együtt nem fértünk bele abba a fél órába, amit erre szántunk, így jól elkéstünk. Találkoztunk bent Mattel, Rosehill Jamessel és a bnőjével Lucyval és Ashleevel egy koktélos helyen, de mire odaértünk ők már indultak volna tovább a partira, így lecsúztunk a koktélozásról. Feltaxiztunk a helyre, majd Csenge megint biliárdozott, most Ashleevel, aki kicsit bejött neki. De végig kicsit elszigetelve, kényelmetlenül éreztük magunkat, főleg mert Csenge mindig visszaváltott magyarra, így be se tudtak volna kapcsolódni a beszélgetésbe, meg mert nem is ismertük az ünnepeltet igazán. Voltam kint beszélgetni kicsit Kirstyékkel, az tetszett, meg volt bent táncos rész, ahol viszont Grease és még régebbi zenék mentek végig, kicsit beszélgettem Kattel, meg táncoltam volna a gyakvezemmel, de azt hiszem nem ittam eleget az abban a szituban elvárt lazasághoz. Volt egy kis kaja is, amit fájó szívvel konstatáltunk, hogy a végén egy szemeteszsákba öntöttek, mert nekünk az még 2-3 napi ínyencség lett volna (tonhalas, szalámis... szendvicsek és sütik). És Csenge gyakveze meghívott minket egy sörre és egy vacsira valamikor hozzájuk. Rinzing szerint ez nagy szó, egyrészt mert korábban nem volt ilyenre példa, másrészt meg mert ha egy angol meghív a lakásába az nagy bizalmat jelent.
Érdekes volt a sulis kollégákat más környezetben, iszogatás közben látni. Látszott ki kivel van közelebbi kapcsolatban, és az is, hogy ki az aki inkább a felületesebb témákról beszélget a töbiekkel. Összességében érdekes élmény volt. Ezt a formálisabb részt követően jópáran bementünk a városba még táncolni. Először egy tömött helyre mentünk, ahol egy srác rögtön rányomult Csengére, Sian és Kirsty pedig le akarták rázni, Csenge meg nekem puffogott végig, hogy neki végülis tetszett volna a fiú, és miért akarnak beleszólni a dolgaiba, még ha csak védeni akarják is. Innen gyorsan továbbáltunk, és az egyre fogyatkozó kis csapattal átmentünk megint abba a buzibárba. Az zene jó volt, de ahogy telt az idő (2 felé) egyre kihaltabbá vált a hely, mint ahogy mi is fáradtak voltunk, így 3 fele el is indultunk haza teljesen és menthetetlenül józanon.
