Vasárnap, habár nem akartam a hideg időben elmenni a Wollaton Hallba, de a szakácskönyv, amiről azt gondoltam, hogy csak vasárnapig érvényes, így elmentem a szupikönyvesboltba, és 1 órás lapozgatás után kiválasztottam egy könyvet és megvettem :D. Fő a határozottság, de úgy éreztem ráérek. Aztán elindultam a Wollaton Hallba, egészen jól sikerült tájékozódnom.:) Közben többször megkérdeztem, kicsit próbáltam beszélgetni idegenekkel, akik válszoltak, átvéve Rinzing nyitottságából picit. Aztán a parkban habár odaértem volna a kinézett vezetésre nem jelentkeztem rá, mert ingyen meg lehetett nézni az egész helyet, voltak feliratos tájékoztatók, és rámjött az "így még pénzt sem költök" dolog. Így nem láttam a Camelia házat, ahol egzotikus növényeket tartottak, és az öblítős WC-t :D... meg utólag Kirsty mondta, hogy valamilyen titkos járatokat is mutattak volna. Mindenesetre nagyon jól esett egyedül sétálni, mindent a magam tempójában megnézni. Nagyon sokszínű volt a hely, a kastély urai természettuományos érdeklődésűek voltak, a gyermekeik pedig folytatták a hagyományt, így sokféle kiállítás is volt az amúgy építészetileg is megtekintésre érdemes kastélyban. Voltak kitömött állatok, rnegeteg, kis leírással (lepkék, zsiráf, gorilla...), féldrégakövek, mindenféle ásvány kiállítás, szép bútorzat és rengetegtájékoztató. A katélyparkban pedig szarvasok és mókusok voltak, meg volt egy kis tó is, amiben hattyúk és kacsák laktak. Mindez egy nagy nagy, zöldellő parkban. Gyönyörű volt. Aztán délután hazabicikliztem, és elégedetten kezdtem filmet nézni, minek a második felére Csenge már haza is ért.
Sokat mesélt írországi útjáról, mondta, hogy mindenképpen érdemes lenne egyszer megnéznem a Guinness gyárat :D. Meg persze pár Saint Patrick's Day-es élményt is mondott.
Hétfőn teljesen le voltak döbbenve a suliban, hogy egyedül mentem olyan messzire, és mit csináltam ott egész nap. Nekem viszont tényleg jól esett, bizonyítottam magamnak, hogy egyedül sem poshadok, van amit érdemes megnézni, és tényleg feltöltekeztem energiával. Nagyon megnyugtató volt a park.
Este még próbáltam beszélni Lacival a szakdolgozatról, de mikor mondtam volna leállított, hogy majd később, aztán mikor újraírtam visszaírt, h megcsinálja, de felébresztettem. Így hétfőn azért picit aggódtam a leadásért, és a konzultációs lapot nem is adta le. Jól összevesztünk, de végül az erasmus koordinátor, aki egy szobában van a konzulensemmel a láíratta a scannelt lapot és leadta a dolgozatba, örök hála neki, hogy nem kellett valakitől újabb szívességet kérni, hogy hajkurássza az elfoglalt konzulensemet a Bárczin föl-alá SOS.
A hét jórészt a Lacis dolgok, veszekedések átgondolásával telt, habár a suliban teljesen jól éreztem magam. Az egyedül töltött hétvége és a rendszerbe való beeszokás adott egy kis önbizalmat, az angolomat is sokkal jobbnak éreztem, ráadásul visszajött Kirsty, így a team ismét teljes lett, rám sem hárult annyi teendő. Azért valahogy a dolgok rendezése miatt, meg az ismét elkezdett papírmunka miatt rendesen elfáradtam a héten.
Viszont csütörtökre Kat és Matt meghívtak Kat fellépésére, egy bandában háttérénekes (több bandában játszik, hol beugró, hol AZ énekesnő). Nagyon megörültem neki, kíváncsi voltam rá, meg jó indok volt a sörözésre, társaság ígéretével. Mikor odaértünk már majdenm kezdtek. Kat bemutatott a barátjának és a szomszédjának, velük beszélgettünk a koncert közben (nekem kicsit fura volt, hogy nem hallgathattam, de kocsma volt, mindenki dumált). Nagyon szépen énekelt, egy fekete lánnyal, akinek hasonló hangja volt, mint az irie maffiás lánynak. Tetszett nagyon. Kat izgult, mert egyszer próbáltak csak együtt, és papírról nézte a szöveget. Kicsit néhol érződött a bizonytalanság, de összességében nagyon tetszett.:)
A koncert után mind leültünk beszélgetni, megérkezett Kat unokatesója is, Adriana, aki megígérte nekünk, hogy körbevezet minket a Nottingham egyetemen, James, a gitáros szomszéd pedig elhívott minket táncolni szombatra, előtte pedig hozzájuk koktélozni. Teljesen zsongtunk a buli után, hogy mennyire jü fejek és nyitottak ezek az emberek, rögtön hívnak :), meg jó volt látni, hogy Katék milyen cukik együtt:)
Másnap viszont éreztem a 3 pint Strongbowt (elég erős cider), meg fáradt is voltam, pedig már 2 fele itthon voltunk. Pénteken a suliban is kicsit könnyebb volt, mert 5-en voltunk 4 gyerekre :D a buszsofőrrel együtt, a többiek nem jöttek, vagy másik suliban voltak. Aznap kisbuszoztunk, játszótereztünk és ellátogattunk a Tasty bites nevű kajáldába, ahol isteni karamellás süti van, most azonban ahelyett egy gyömbéreset kértem, ami ugyan nagyon finom volt, de annyira csípős gyömbéres, hogy alig bírtam lenyomni, aztán édességtúltengésben szenvedtem még fél napig. Délután pedig a Sport relief miatt sütit hoztak a gyerkek, amit aztán a büfében megvehettek adományért, én ott már nem bírtam többet enni sütoből, így nem kértem, ami miatt furcsán néztek (persze aztán itthon egész este sütiehetnékem volt). Utána pedig 1 mérföldet futottunk a gyerekekkel a kertben adománygyűjtés céljából (ez a rész kicsit érthetetlen volt számomra), habár a többség csak sétált körbe-körbe. Én prbáltam futni és húzni azokat, akik tudtak volna futni, ha akarnak. Jó volt kicsit ismerkedni a többi csoport gyerekeivel is. Tulképp buli volt annak ellenére, hogy utálok futni.
Délután már épp azon agonizáltunk, hogy fáradtak vagyunk, és lemondjuk Adrianát is, mert messze van az egyetem, erre hívott Rinzing, hogy főzött rengeteg gulyást, és menjünk mi is enni velük, meghívta a rákos lányt, akihez gyakran jár beszélgetni. Épp szombatra vettünk valami piát, meg még benéztünk, hátha találunk nekem topánkát, mert ugyan szoknyát hoztam, de cipőt nem, csütörtökön is cuki fekete ruha és sportcipő :D. Csini volt... Szóval kicsit késve beestünk nagy kiábrándultságunkban, hogy megint nem találtam cipőt, Rinzing leültetett, és kiment a fejünkből, hogy kell írnunk Adriananak, hogy nem megyünk aznap az egyetmre. Elfelejtettük, és írt Csengének, hogy akkor megyünk?, amit meg csak később vettünk észre, szóval tiszta rosszul éreztük magunkat miatta. Aztán válaszolt, h semmi gond, akkor máskor.
A Rinzinges gulyás pedig nagyon szuper volt, nagyon jól esett. Habár nekem kicsit fűszeres volt, igazi magyar kaja volt annak ellenére, hogy hamisgulyás volt, húsmentes, a buddhaista hagyományokhoz kicsit illeszkedve. Utána pedig kaptunk angol desszertnek epret tejszínnel és eperfagyival. Nagyon fullos volt. Utána jött a relaxációs rész, miután Rinzing készített néhány képet a lányról és a családjáról vezetett nekünk egy 20 perces meditációt. Én el is aludtam rajta, kb most életemben másodszorra. Fura volt. Utána a család elment, mi még picit beszélgettünk Rinzinggel, kaptunk egy kis igazi rostos narancslevet meg csomagolt nekünk gulyást. Nagyon durva, mennyit foglalkozik velünk, táplál is :D. Majd jövő héten mi fogunk neki főzni :), kitűzött célunk. Lehet mondjuk már csak a szünetben, de várjuk.
